A legszebb napom

Osztálytársaimmal együtt nagyon vártuk az Elsőáldozást.

Néhány nappal a nagy nap előtt volt a szentgyónás. Ekkor is már izgultunk, de nem annyira, mint május 6-án reggel, az elsőáldozásunk napján.

A templom gyönyörű volt és sok ember ünnepelt velünk. A legszebb pillanat az volt, amikor felálltunk és elimádkoztuk az áldozás előtti imát.

„Édes jó Jézusom, felséges királyom, szerető szívemet előtted kitárom.

Hogy belül is szép legyek, kidobom a rosszat, jó leszek, hogy Néked, örömet okozzak.

Oly nagyon szeretlek, bűneimet bánom, maradj mindig nálam, Jézusom, Királyom!”

Majd kimentünk az oltárhoz és megkaptuk az ostyát, ami maga Jézus volt. Erre a pillanatra vártunk már oly régen.

A szentmise végén sok fotó készült rólunk. Majd megvakultunk, de kibírtuk. Ezt követően elballagtunk a Szent József konyhára és nagyon finom kakaót és kalácsot kaptunk.

Nagyon jó volt az elsőáldozás, de a legjobb, hogy azóta minden misén áldozhatunk.

(Vas Karolina és Seres Júlia 3.e )

Az elsőáldozásom

Az elsőáldozás előtt volt a szentgyónás. Végre nem voltak bűneim. Ezt a tisztaságot meg kellett őriznünk, hogy amikor az elsőáldozásban magunkhoz vesszük Jézust, akkor tisztaság legyen a szívemben.

Eljött az elsőáldozás napja. Nagyon izgultam. Anya azt mondta, hogy az ostya az ínyemhez fog tapadni, de ne ijedjek meg. Pont ez történt, de ennél sokkal fontosabb volt, hogy Jézus jött a szívembe. A szentmisén sokat fényképeztek és kameráztak. Ez nekem annyira nem tetszett, mert a mise és az elsőáldozás az arra van, hogy találkozzam az Úr Istennel.

Amikor vége volt a szentmisének, a családommal együtt ünnepeltünk egy étteremben.

Mindig emlékezni fogok erre a napra.

(Hegedűs Iván 3.e)